Ha Pünkösd, akkor Szentes. Eddig ez már többször bevált. Olyannyira, hogy egy nappal az idei összejövetel előtt már el is olvastam a beszámolót. Ami majdnem stimmelt is.
            Aztán fene nagy eszemmel rájöttem (na segítettek is benne), hogy ez még a tavalyiról szólt. De hát ami jól sikerült, azt érdemes megismételni.
            Akkor talán elég is lenne azt a beszámolót ide kopizni, de mint tudjuk, sokszor egyszerűbb feladat készíteni egy új ruhát, mint a  régit méretre igazítani. Meg az abban leírt gulyás már a múlté.         
            (Közben jegyzem meg, hogy ne keressétek a rímet, kicsit beszáradt a rímtinta).
Családommal csak péntek este érkeztünk, onnantól ismerem az eseményeket. De szemtanúk
állítják, hogy már csütörtöktől kezdve csupa jókedvű kempingezőt láttak a tett színhelyén. Szombatra úgy 26 egységnyire bővültünk az ország szinte minden tájáról.
            Na most vissza a starthoz. Szolnokróli indulásunkkor az utolsó lehetőséget kihasználó dús májusi eső próbálta  tíz perc alatt bepótolni egész éves mulasztását.  A szentesi meteorológusok ekkor ragyogó napsütést jelentettek. Aztán ahogy megérkeztünk a kempingbe, rövidesen pakoltuk az asztalokat szép libasorba. Többünk nyálképződése beindulta beharangozott és Windné Erzsike keze által ínycsiklandó valósággá formált csülkös pacal illatára, és beindult az égi áldás is.          Asztalainkkal néhány közeli elősátorba átrendeződve lényegében együtt költöttük el a közös vacsorát. Fel is adta a további aranyöntést az eső. Mire Ganczerék palacsinta hegyei megérkeztek, már gyanúsan kandikált ki a lefekvéshez készülődő nap a felhő-dunyha mögül, majd a finom borok illatára teljes ragyogással elő is bújt. (Itt kell megjegyezni, hogy az alternatívak nyelvgyökei inkább az említett palacsintára és finom süteményekre jöttek izgalomba, mintsem a pacalra).            
            Aztán a hangtechnikusunk is megérkezett, és elkezdte hangolni a laptopot. Táncosaink lába már e látványtól enyhe rángódásba kezdett. Aztán ennyivel be is kellet, hogy érjék egy darabig.
"..és ha nem szólal meg, a másik végét fújd meg"- súgta valaki a jó tanácsot András Lacinak. Aztán fújtuk sorban mindenütt, de az nem szólalt meg. " ha még egyszer valakinek oda aod ezt a gépet...." hangzott el egy sokat sejttető fenyegetés a vétkes Zsuzsinak.  Aztán jött egy szoftveres srác, meg Lacinak máshová kellett dugni, ..és már harsogott is a "hiába keféltem, elhagyott a nőm..." c. sláger.            De a táncolni akarás addigra elillant. Helyette a társalgás nyert teret. Ez persze egyre intenzívebben, mígnem a társalgás megvalósításához szükséges létszám alá csökkentünk(tem).      Vasárnap reggel aztán irány a piac. Ki lángossal, ki hurka-kolbásszal meg valami innivalóval kúrálta a pacalos palacsintától sajgó belsőjét. De jót tett az ehhez vezetőbicikli-túra is.
            A bolhapiac színes kínálatában mindenki talált magának valami"hasznos és nélkülözhetetlen" eszközt. Csillártól a csúzlin meg a gyógykenőcsön át a vágódeszkáig bezáróan ki-ki büszkén cipelte értékes szerzeményét.  Mire a piacos csapat vége hazaért, az eleje már gyülekezett az újabb biciklis túrára. Ezúttal a Tisza partjára. Egyik fontos momentuma volt ennek a szalonna sütés. Miután ezt a programot én kihagytam, eltekintek az ott történtek részletezésétől.
            Délután pedig párokba verbuválódva (szinte mindenki)  benevezett a PETANG (lehet, hogy nem így kell írni) bajnokságra. Hát már megint nem mi nyertük meg. Azt hiszem a Windék fiú csapata lett a győztes.
            Természetesen így este felé már kellet, hogy valami hívogató illatcsík kunkorodjon elő valamelyik porta tájáról.   Ezúttal Márkusék családi udvarában felállított nagy üstben rotyogott a csülkös-bab . Hát nem csak a lelküket adták bele, az biztos. A vacsorát a szombati forgatókönyv szerintiek követték, annyi különbséggel, hogy a zenével nem volt semmi gond, de a lábak úgy látszik tartósan megsértődtek és nem nagyon jöttek mozgalomba. Így a harmadik intenzív estének nekifutva már a társalgás is visszafogottabb. Csak úgy sejtem, hogy tudatalattink már a holnapi cihelődésre gondol. Na meg kell is egy kis pauze, hogy a zéró toleranciának megfeleljünk a hosszú hazaúton.           
            Ugyan nem mondtam, de közben-közben a medencék kellemes meleg vizében töltöttük fel magunkat energiával. De a szép idő és a gyönyörű ligetes kemping többünket csalogatott aktív pihenésre is. Egyesek tollas-labdáztak, mások toll nélkül ugyanazt,de vízibiciklire is felpattantak néhányan. Még sakk mérkőzést is láthatott aki nézett minket. Innen is köszönöm a kis Zala unokáknak, hogy nagyapjuknak nyújtott intenzív segítségükkel sikerült döntetlenre hoznom a találkozót, amit már annyiszor akartunk megrendezni és végre minden összejött.
            És akkor jött a hétfő, ami gyorsan pontot tett az egészre. Reggeltől késő délutánig készülődik és fogy a csapat. Úgy fél hatra szinte kiürült a kemping.
            De kellemes emlékekkel feltöltődve, jókedvűen zártuk a kirándulást.

Aki az egészre így emlékszik: Madarász András

Szolnok, 2009.06.05.

Képek a találkozóról katt ide